A szecskáztatás lezárásaként, idén is, mint minden évben megtartottuk a kollégiumi szecskaavatót. Ez az esemény nem csupán az új diákok felavatása, hanem sokkal több annál! A játékos feladatok arra szolgálnak, hogy a szecskák megtanuljanak a végzősöktől olyan életbevágóan fontos kollégiumi információkat, mint pl, hogy hány ablak van összesen a koliban, vagy, hogy a 200-as szinten narancssárga, avagy zöld-e a függöny. Az újoncokat vegyes csapatokba osztottuk, hogy jobban megismerhessék egymást, mivel a négy, öt, vagy hat itt töltött év alatt a napi 24 órás együttlét nem lesz elég erre.
Mint negyedikes diák, biztos forrásból tudom, hogy végzősök legalább annyira élvezik a rendezvényt, mint a szecskák. Nekem például az év poénja volt az, amikor a szecskák kiderítették, hogy a szobatársam, akit eddig én csak folk-metálra láttam headbangelni, a fürdőben Opitz Barbit hallgat! De a szecskák is számtalan érdekességet tudtak meg a kollégiumról: pl azt, hogy kié a legendás rózsaszínű motor, mi is az a KFT, és vajon milyen felirat olvasható Maár Dániel tanár úr legendás főzőkötényén. A délután vidám hangulatban telt, és a hagyományos esküvel zárult, amelyben a szecskák örökre, és visszavonhatatlanul felesküsznek arra, hogy „ I love Koli!”. Ami pedig a legfontosabb, hogy a sok viszontagság után, amit az első hetekben kellett kibírniuk, végre hivatalosan is petőfis kollégistának nevezhetik magukat a koli családjának új tagjai!
Sánta Zsófia, 6. csoport